Mert neked pont akkor kell diót törnöd, amikor én éppen pihennék. Az egyetlen olyan pillanatban, amikor végre nem gondolok a hét összes szarjára és az összes gondolatra, ami minden nap egyre jobban meggyilkol.

Mert neked pont akkor kell eltaszítanod, amikor éppen a legjobban szükségem lenne rád. Mert te pont azért hallgatsz, mert a szavaid segítetnének csak.

Írom neked ezt a bejegyzést, teszem ezt egyben magamnak. Tudnod kell, nagyon fáradt vagyok és az erőm nem tart soká már, de megyek tovább ezen az úton, mert megígértem neked és magamnak. Megígértem, hogy végigcsinálom. 
Kérlek, segíts nekem abban, hogy elfogadsz. Megérted, hogyan működöm. A karjaid közé veszel, vagy éppen csak hallgatod, ha fáj.Ne fuss el most csak azért, mert éppen most nekem van szükségem támogatásra, maradj velem, mert bízhatsz benne hogy én itt leszek neked, mikor segítség kell. Segíteni fogok, ha kell, az életemmel. 
Csak annyit kérek, szeress! Engedd, hogy szeresselek, engedd meg nekem... 

Hideg November végi éjszaka van, de még azóta a nyári nap óta sem sikerült összeraknom magam. Könyörgök neked, hogy ne hagyj el engem, hogy szeress akkor is ha nem vagyok tökéletes. Hogy ölelj és ne csalódj bennem soha.

Mert bennünk minden változatlan a változó felé közeledik,

Drága, egyetlen édesanyám,
                         szerelmem,
                           testvérem,
                            barátom.