Vajon miért kívánják az emberek felebarátaik tulajdonát? Szerelemét? Boldogságát?
Vajon miért lesz az egyik hetero, míg a másik az ellentéthez vonzódik?
És miért gazdag ő és a néni az utcasarkon a hóba fagyva, dideregve- nincstelen?

Sokszor igazán csak akkor jövünk rá, milyen jó helyzetben vagyunk, mikor megtapasztaljuk a másik konstans állapotát. Mikor például hirtelen akkora lesz a hitelkamat, hogy nem bírod megfizetni, vagy teszem azt most éppen nem egy másik ember veszít el valakit, hanem te magad. Ugye milyen jó lenne akkor, abban a helyzetben egy kis empátia?

Korunk legnagyobb betegsége, hogy nem vagyunk képesek más emberek helyébe képzelni magunkat. Annyira self-centrikusan halad előre az emberiség, a karrier és a pénz által vezérelve, hogy az már félelmet keltene még egy állatban is, ha értené. Természetesen, ha kivétel vagy kérlek ne vedd magadra. 

Sok emberrel találkoztam, akik kivételek voltak, de olyanokkal is akikre teljes mértékben illett ez a kétségtelenül sértő és nyers leírás. Nem voltak képesek túljutni önmagukon és meglátni a valós képet,amit már nem a saját életük alkotott a világról. A legmegdöbbentőbb, hogy tegnap az egyik 'régi' barátommal beszélgettem, mikor egy olyan megjegyzést tett, hogy ,,Néhány dologért még a saját családomat is elhagynám..." 

Morális értékek márpedig, minden emberben vannak. Talán egy életünk van, talán ez az élet, amelyben végre kell hajtanunk a céljainkat és ki kell hoznunk a maximumot - de kérdem én megdöbbenve az októberi éjszakában... Minden áron muszáj ezt? Feláldozni a családod, akik kitartottak melletted, elhagyni a szerelmed, feladni a hobbid, eladni az autód, feledni ezerrel és csalódni kétezerszer, csak hogy elmondhasd, én ott vagyok a legtetején.

És akkor, mi lesz majd, ami boldoggá tesz? A pénz? Én úgy vélem, akkor és ott eszedbe jut majd, hogy mindezek az értéktelen értékek feleslegesek ahhoz képest, ami a tiéd lehetne.

Nos kérdem én... megéri?