,,Gondolkodom, tehát vagyok." - Ugye te is ismered?

Lehet ebben bármi igazság, bármi alap?
Egy noradrenalinnal és oxitocinnal dúsított egyéjszakás után tényleg szerelmes lesz az ember? Bizonyíthatom, igen.

Már többször taglaltam, mi történt azon az este, mit éreztem utána, azt is megtudhatod, hogy mit éreztem nem rég, mert leírtam. Egy dolog viszont nem hagy nyugodni. Miért van az, hogy van, aki foggal körömmel kapálózik és kapaszkodik beléd, addig akit Te akarsz, elutasít? Miért kellesz a másik 20nak ha éppen neki nem? 
Érdekes kérdés, igaz? 

Ténylegesen nem tudom a választ, de sajnos már sikerült félig megfejtenem.

Tulajdonképpen, már nem kapaszkodok belé, már elengedtem. Mégis kínos a keserű szájíz, a napok, amik eltelnek anélkül hogy beszélnénk, a mosolya hiánya. Hiányzik, ez a nagy helyzet. A többi 20 pedig csak azért van még, mert az ő hiányát próbálom pótolni. De lassan, lassan megtalálom az ajtót és kimegyek rajta, már látom. Ez a lényeg, nem?