Ülünk a  bal szobában, ti a másikban, veszekedtek... Nagyokat lélegzünk, gyorsan, szinte zihálunk. Mindannyian azt kérdezzük magunkban, miért kell ezt az egészet? Nem lenne egyszerűbb, ha elhagynátok egymást? 

A következő pillanatban a tányér a falon pattan szét, darabokra törik, ahogy az addigi életünk is...

A mai világban a pénz irányítása alatt, vajon tudjuk mit veszítünk, ha hagyjuk hogy vezessen? Vajon milyen lenne ha nem veszekednétek miatta? Már nem tudom mit gondoljak, tegyek, érezzek irántatok. Az én életemben már a család egyszer széthullott, most már csak visszatérő félelemmel kukkantok ki a szobámból, mikor éppen valami csattan a földön, de több érzelmet nem fektetek bele. Nincs más célom, mint elérni amit akarok. Ti ezt nem tudjátok befolyásolni... Ahogy talán senki más sem.

A kérdés a te, az én és a mi életünkben csak annyi, vajon tényleg érdemes, hogy egy darabka papír tönkre tegye az életünket?